Írónő lettem – kell egy kardigan

Írónő lettem – kell egy kardigan

Amikor valaki úgy dönt, hogy művészetekkel szeretne foglalkozni, akkor bizony elég sok kihívással kell szembenéznie. Mondjuk ez igaz az élet minden területére. A különbség a kihívások közti minőségkülönbségekben van. Én magam eleinte csak művészettörténetet kívántam hallgatni egyetemen, és fel is vettek sikeresen. Erre persze jött a család „bátorító” hozzáállása: – Tök jó, de mit fogsz ezzel tudni csinálni. Hol fogsz elhelyezkedni? Miből keresel majd pénzt? Ennél aztán még cifrábbak is jönnek néha, tájékozatlan vagy túlzottan pesszimista emberektől, akik arról próbálnak meggyőzni, hogy ez a világ hanyatlik, az emberek egyre primitívebbek, a kortárs művészetek kukába valóak, a régi, múltbéli dolgokkal pedig nem érdemes foglalkozni mert a pénz, a lehetőség a jövőben van. A nagy találmányokban, az elektronikában meg a mesterséges intelligenciában… és így tovább blablabla.

Mindazonáltal, hogy ennek egyébként valós alapja is van, azt gondolom, az emberek túlzottan elfogultak e tekintetben, és nincs is elég rálátásuk. A kortárs művészetnek például igenis rengeteg értékes és előremutató tendenciái vannak, ráadásul a klasszikus, régi nagy művészek művei, alkotásai koránt sincsenek teljes mértékben feldolgozva, és én pedig szentül hiszem, hogy a múlt megértése lehetővé teszi, hogy jobban, hatékonyabban és biztosabban tájékozódhassunk a jövő kérdéseiben. Hogy csökkentsük a kockázatokat, vagy akár teljes mértékben el is kerüljük azokat, hogy ne kövessük el újra azokat a hibákat, amiket egykoron. És erre a művészet – átfogóbb, ámde illékonyabb fogalommal élve, a kultúra – tanulmányozása, vizsgálata a legalkalmasabb feladat.

Persze lehet ezt sznob módon is művelni, csak önmagáért, a művészet szerető ember identitás megéléséért. Én ebben nem hiszek. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy a művészet szeretete, tanulmányozása akkor értelmes igazán, ha azt a köz javára is lehet fordítani végül, egy újságcikkben például.

De ha az ember sokáig foglalkozik a művészetekkel, olthatatlan vágyat kezd érezni, hogy maga is kipróbálja, megmérettesse magát, vajon képes-e olyan alkotást létrehozni, ami megállja a maga helyét. Én is belesétáltam ebbe, és eleinte festeni kezdtem. Noha a barátaimnak meg a családomnak tetszettek ezek a képek, műértő ember lévén azért láttam, hogy ez meg sem közelíti a vállalható kategóriát. Szóval ez a tervem hamar elszállt, viszont egyszer, egy nagyon inspiráló Bereményi Géza novella elolvasása után úgy éreztem, ki kellene próbálnom nekem is az írást. Így is tettem, és eleinte, amikor elkészültem vele, nagyon tetszett, és úgy is éreztem, hogy ez kiadható mű. Később aztán, amikor pár nap múltán újra elolvastam, már nem tetszett annyira, és hamisnak tűntek a visszaköszönő mondataim. De azért megkértem egy tanárom, hogy véleményezze a kedvemért, és ő azt mondta, ez akár publikálható is egy folyóiratban.

S itt tartok most, nem sokára az ötödik vagy talán hatodik novellám vagy versem fogják kiadni egy helyi irodalmi magazinban. Szóval egy kisebb álmom vált valóra, és nagyon jól esik, hogy a családom is büszke rám, mert ellentétben a művészettörténészettel, azt már nagyon is értik, mit jelent művésznek lenni. Persze nem szeretem egyelőre, ha így hivatkoznak rám, de szeretném kivívni ezt a tisztséget idővel.

El is kezdtem a változást ehhez a külsőmben. Találtam ugyanis egy remek weboldalt, ahonnan lehet nagyon elegáns és alkalomhoz illő ruhákat rendelni. S mivel egy barátnőm azt mondta, hogy egy elegáns kardiganban igazán írónőnek néznék ki, gyorsan meg is rendeltem magamnak egyet. Sajnos méretben nem stimmelt, de szerencsére az oldal is tisztában van az online vásárolt ruhák nehézségeivel, ezért biztosítják, hogy ki lehessen cserélni, ha visszaküldjük őket, így aztán mára már megvan ugyanez a kardigan a megfelelő méretben is. Úgyhogy egy közelgő irodalmi estre már abban fogok menni, és remélhetőleg ténylegesen úgy fogok kinézni, mint aki írogatni is szokott. Drukkoljatok nekem, mert a következő nagy tervem egy könyv megjelentetése. Márpedig ahhoz tényleg írókra jellemző külső dukál. Azt hiszem, oda ismét egy elegáns kardigant fogok felvenni, és már azt is tudom, honnan szerzem be.

kardigán