Épp a szobában nosztalgiáztunk, amikor anya megkérdezett minket, szeretnénk-e napelemet a házra…

Épp a szobában nosztalgiáztunk, amikor anya megkérdezett minket, szeretnénk-e napelemet a házra…

A művészet egészen kicsi korom óta nagyon fontos része az életemnek. Első osztálytól kilencedikig ének-zenei iskolába jártam, szinte minden nap voltak kórus próbáim.

Emellett 9 évet hegedültem is. Nagyon élveztem ilyen művész közegben lenni, ugyanis az emberek sokkal nyitottabbak és vidámabbak, ha ilyen közegben vannak. Mindenki sokkal elfogadóbb és kedvesebb volt. Valahogy a zene jó hatással van az emberekre.

Talán azért, mert mikor együtt énekeltünk a kórusban, mindannyian együtt dolgoztunk valamiért, amit élveztünk. És ha együtt elértük, közösen örültünk neki. Volt egy közös pont szinte mindenkivel.

Így hát aki nem járt velünk kórusba, mert nem lett beválogatva valamiért, az kicsit ki is maradt az osztály nagy részének a dolgaiból. A tesóm is egyébként ugyan ebbe az iskolába járt, nagyon szerettük mind a ketten azokat az éveket.

Pont ezekről a dolgokról nosztalgiáztunk a tesómmal a szobában tegnap este, amikor bejött anya, leült mellénk és azt mondta, hogy szeretne velünk beszélni valami fontos dologról. Azt tudni kell, hogy anya szinte mindent elmesél nekünk és mindenben ki is kéri a véleményünket.

Szerencsére ezt én is és a tesóm is nagyra értékeljük, sőt kifejezetten kérjük is. Szóval leült mellénk anya, és megkérdezte, hogy mit szólnánk hozzá, ha tetetnének egy napelemes rendszert a ház tetejére. Kicsit meglepődtem a gondolaton, ugyanis addig eszembe sem jutott, hogy ilyet is lehet, vagy hogy hasznos is lehet akár.

Én először annyira nem értettem, hogy miért lenne jó nekünk, ha lenne napelem a tetőn, de aztán anya elmagyarázta, hogy akkor hosszú távon csomót tudnánk spórolni a csekkeken, meg hogy sokkal korszerűbb lenne, meg környezet barátiabb.. Nekem egyébként nagyon tetszett az ötlet. A tesóm kicsit húzta a száját azonban.

Azt mondta erre anyának, hogy nagyon drága, és hogy tuti megéri-e. Azt is mondta, hogy fel kéne inkább újítani a hétvégi házunkat abból a pénzből nem napelemet rakni a tetőre. Egyébként is csomó év kell, mire megtérül a napelem ára.

Mondjuk én ezekkel az érvekkel nem értettem egyet, ugyanis ahogy anya elmagyarázta nem kéne sok idő annyira, hogy megtérüljön az ára, arról nem is beszélve, hogy akkor sokkal kevesebb számlát kéne fizetni, mert a napelem táplálná árammal a házat, ami szerintem tök király lenne.

Engem egyébként nagyon érdekelnek ezek a dolgok, hogy mi hogy működik. Mármint teljesen lenyűgöz, hogy valaki ezt felfedezte, hogy a napsugarak összegyűjtésével lehet valahogy működtetni egy házat. Sajnos nem igazán értem, hogy hogy működik pontosan, de valószínűleg nem olyan egyszerű, hogy valaha meg is fogom érteni. Egyenlőre bőven elég az is, hogy tudom, hogy van ilyen, és hogy szeretném ha a tesóm nem tudná ezekkel az ellenérvekkel lebeszélni anyát róla. Menő is lenne nagyon, ha lenne a tetőnkön napelem.

Látná mindenki, hogy természet barátak vagyunk. Ezeket elmondtam anyának is, ő pedig nagyon örült neki, hogy legalább én támogatom az ötletét. Azt mondta, apa is hajlik a napelem rendszer építése felé.

Ez nem meglepő egyébként, ugyanis apa nagy környezet védő. Mindig megy szemetet is szedni, ha van a közeli erdőnél. Úgyhogy így már hárman vagyunk egy ellen, ami a napelem témát illeti. Remélem anya ránk hallgat majd, és lesz nekünk is ilyen napelemes rendszerünk a családi házunkon.