Anyával a közös programunk: a motorozás

Anyával a közös programunk: a motorozás

Számomra mindig nagyon fontos volt az édesanyám. Egyedül nevelt fel, és mindig ketten voltunk. Óriási sok szeretetet, segítséget, és támogatást kaptam tőle, és mindig arra vágytam, hogy ezeket viszonozni tudom. Természetesen, mint mindenki másnak, nekem is döcögősen indult a nagybetűs élet, nem ment minden olyan flottul, de mindig segített nekem, így nem éreztem magam úgy, hogy ne lennék biztonságban. Végre eljött az az idő, hogy beleszoktam a nagybetűs életbe, van egy jó munkahelyem, elköltöztem otthonról, és azon felül, amikre muszáj kiadnom pénzt, mint például számlák befizetése, autó fenntartása, tudok félretenni is. Éppen ezért jönnek azok a dolgok, amik már nem feltétlen tartoznak hozzá a hétköznapi élethez. Mindig is nagy álmom volt az, hogy motorozzak, ezért meg is csináltam a jogosítványt rá, felszerelést vettem hozzá, és vettem egy nagy motort. Soha nem tudtam, hogy anya hogy áll ehhez az egészhez, viszont amikor mondtam neki, nagyon megörült, és mondta, hogy menjünk együtt motorozni. Elkezdtem gondolkozni, hogy hova is kéne őt először vinnem, minek örülne nagyon. A szülinapjára időzítettem az első nagy motorozást, szerettem volna őt meglepni. Viszont anya közbeszólt, megmondta, hogy hova menjünk. Azt mondta, hogy régen járt már a művészetek völgyében, és nagyon örülne, boldoggá tenném azzal, hogyha elvinném őt oda motorral. Egyébként az édesanyám nagyon szereti a művészet, otthon több képet is táról, illetve szeret festeni, és verset írni is. Úgy gondolom, hogy egy fokkal emocionálisabb, inkább művészlélek, mint a többi ember. Nekem mindig is tetszett az, hogy ő ilyen, hiszen úgy éreztem azon kívül, hogy az én anyámról van szó, mégis különlegesebb, a többi anyánál, illetve nőnél. Persze, tudom, mindenki így van a saját anyjával.

Anya számára művészet azt jelenti, hogy belép egy olyan kapun, ahol ugyanazt a szobrot vagy éppen festményt látja, mint bárki más, viszont mindent úgy tud értelmezni, ahogy azt ő szeretné. Akárhányszor belép ezen az ajtón, lehet, hogy egy festményt 10 napból tízszer, máshogy lát. Már többször elkezdte nekem magyarázni, hogy miért is jó a művészet, miért tud adni, és mit tud adni. Bevallom, én egyáltalán nem tartom magam művészléleknek, de tiszteletben tartom azt, hogy ő ilyen, sőt, ez még tetszik is nekem, és nagyon szívesen mondtam igent arra, hogy elmenjünk a művészetek völgyébe. Az utat mindketten nagyon élveztük, természetesen óvatosan vezettem. Viszont egy valamiről nem szabad megfeledkeznünk.

A motoros bukósisak! http://www.shox.hu/bukosisak

Én felszerelést úgy vásároltam, hogy egy személyre, nekem legyen elég, mivel nem tudtam, hogy anya, vagy bárki más, hogy áll majd a motorozáshoz. Ezért el kellett mennünk a motorosboltba, ahol vettem én is a felszerelésemet, hogy anyának is legyen. Megmondtam neki, hogy kesztyűt nem fog kapni, nadrágot se, vegyen fel egy farmert, viszont egy protektoros, női dzsekit választhat, illetve amire még szükség lesz, az egy motoros bukósisak. Természetesen belement, hogy vegyünk neki bukósisakot, hiszen az kell is, anélkül el se vittem volna sehova, de ugyebár gondot jelentett, hogy így mi lesz a frizurájával. Megmondtam neki, hogy az élete többet ér, mint a frizurája, ezért válasszon csak egyet, ami tetszik neki. Meglepődtem, hogy motoros dzsekit körülbelül 5 perc alatt választott, de bukósisakot nagyjából másfél óra alatt sikerült. Szerencsére én sem unatkoztam, hiszen mégiscsak egy motoros boltban voltunk, én is megnéztem, hogy milyen bukósisakok vannak még, bár azért az én motoros bukósisakom szerintem a leginkább hozzám illő, és az egyik legjobb márkájú is. Nagy nehezen egyébként anya is végzett a vásárlással, majd megvettem neki a motoros bukósisakot, amit kinézett magának.

Egy csodálatos napot töltöttünk együtt a művészetek völgyében anyával, a motorozás is nagyon jó volt persze. Ez egy rendhagyó eset volt, itt nem csak a megtett út számított, hanem azért a cél is. Mindkettő legalább annyira fontos volt, ezért volt ennyire teljes ez a nap, illetve azért, mert együtt voltunk a szülinapján. Azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát, és szereti, amikor viszem, mert ő ugyebár egyedül van, és mással nem nagyon szokott elmászkálni, főleg nem motorral, viszont velem nagyon szívesen megy bárhova csavarogni. Megbeszéltük, hogy legközelebb szintén összekötjük a motorozást valami művészi programmal, de egyelőre még nem találtuk ki, hogy ez pontosan mi lesz.

Remélem még nagyon sok ilyen programot fogunk csinálni, és sokáig fogja még használni az általam kapott motoros bukósisakot!